Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2020 decemberében az alábbi új készítmények forgalomba hozatalát engedélyezte.

A fázis III EMPOWUR klinikai vizsgálat eredményei alapján az FDA engedélyezésre befogadta a hiperaktív hólyag szindróma kezelésére szolgáló vibegron hatóanyagú készítményt.

Sclerosis multiplexben (SM) a gyulladásos demielinizáció és a neurodegeneráció a központi idegrendszer fehér­ és szürkeállományának károsodását okozza, melynek következtében sokféle tünet alakulhat ki, köztük kognitív deficittünetek is.

Az akaratlan vizeletvesztés gyakori, mindkét nemet, de főként az 50 év fe­letti nőket érintő probléma, mely lehet késztetéses (hirtelen ingerek mellett megjelenő), terheléses (hasi nyomásemelkedés által kiváltott), vagy a ket­tő kombinációja, azaz kevert típusú. A betegek közül viszonylag kevesen kérnek segítséget, inkább együtt élnek a problémával. A panasz kivizsgá­lása és első vonalbeli kezelése már az alapellátásban megkezdhető, ezért szükséges, hogy a betegekkel rendszeresen érintkező orvos rákérdezzen a vizelettartási panaszokra a fokozottan érintett populációkban, hogy – egyszerű, jelentős financiális terhet nem jelentő kivizsgálás után – maga is útbaigazítást adhasson a vizeletvesztés miatt akár depresszióssá, szociálisan izolálttá váló betegeknek.

Az idős betegek jelentős részénél agykérgi eredetű „késztetéses” (urgencia-) inkontinencia alakul ki, és ez nem kapcsolódik mindig primer demenciához. Fordítva, a dementálódó betegek inkontinenciájának szinte mindig van innervációs komponense. A Parkinson-kór, a Parkinson-plusz szindrómák sui generis tünete az inkontinencia. Az időskori inkontinencia vagy retenció miatt végzett műtétek tervezésekor tehát fontos mérlegelni a neurológiai eredet lehetőségét. Szomatikus vagy diszimmun neuropátiákban hólyag­ürítési zavar kialakulása extrém atípia, azonban autonóm neuropátiában (ami diabéteszben jellemző) kialakulhat vizeletretenció.

A női inkontinencia átlagos prevalenciáját különböző nemzetközi statisztikák 4,6 és 58,5%, között adják meg, de előfordulási gyakorisága kórházakban, illetve idősotthonokban ennél sokkal nagyobb is lehet (22−90%). Az Egyesült Államokban különböző felmérések szerint akár 40 millió embert is érinthet a betegség, és az orvoshoz forduló betegek 44%-ának van ilyen jellegű problémája. A hiperaktív hólyag szindróma prevalenciája európai és egyesült államokbeli vizsgálatok alapján átlagosan 16% körüli értékben adható meg, és a betegek körülbelül 37%-ának inkontinens panasza is van.

A húgyhólyag és a bél funkcionálisan egymással összefüggő szervek, mivel egymás közelében helyezkednek el, beidegzésük hasonló, és – bár funkciójuk különböző – számos strukturális hasonlóságot mutatnak. 

Főbb tézisek: 1. A vizeletinkontinencia gyakori betegség, és nemzetgazdasági szempontból is roppant költséges. Öt alcsoportot lehet elkülöníteni: terheléses (stressz-) inkontinenciát, késztetéses (urge) inkontinenciát, valamint reflex-, túlfolyásos és extraurethralis inkontinenciát. Az első két forma a leggyakoribb, de kevert formáik is gyakoriak. 2. Stresszinkontinenciában hasűri nyomásfokozódás okoz vizeletvesztést anélkül, hogy a beteg vizelési ingert érezne. Késztetéses inkontinenciában a beteg el nem nyomható vizelési ingert érez, vagy a detrusor izomzat fokozott kontrakciói, vagy a túl korai afferens impulzusok miatt. Fontos az elsődleges és a másodlagos késztetéses inkontinencia elkülönítése. 3. A hólyagműködési zavarok diagnosztikájának három pillére a részletes anamnézis, a fizikális vizsgálat (beleértve a rectalis, a hüvelyi és részben a neurológiai vizsgálatot) és az urodinámiás vizsgálat. 4. A hólyag-hiperaktivitás kezelése elsősorban antimuszkarinerg szerekkel történik. Triciklikus antidepresszívumok adása, botulinum A toxinnak a detrusor izomba való befecskendezése is eredményes lehet. Intravezikálisan adott vanilloidokkal is történtek próbálkozások. Válogatott esetekben megfontolandó a neuromoduláció. Az újabb farmakoterápiás készítmények (szelektív b-receptor-agonisták, ioncsatornákra ható szerek) klinikai alkalmazását még nem engedélyezték. A vizeletinkontinencia minden korosztályban előfordul, bár gyakorisága idősebb korban jelentősen nő, és a nők körében gyakoribb, mint a férfiaknál. Becslések szerint a 30–60 éves nők 30%-a szenved ebben a betegségben. Az egyre öregedő népességben a vizeletinkontinencia nemzetgazdasági szempontból is fontos problémát jelent. Németországban évente összesen 1,2 milliárd márkát tesznek ki az inkontinencia kezelésével kapcsolatos kiadások. Az USAban 2000-ben 34 millióan szenvedtek hólyag-hiperaktivitásban, vizeletinkontinenciája pedig 17 millió betegnek volt. Az USA-ban 2000-ben a vizeletinkontinencia kezelésére 19,5 milliárd dollárt, a hólyag-hiperaktivitás kezelésére 12,6 milliárd dollárt kellett fordítani. Az 1. táblázat a vizeletinkontinencia öt formáját, a 2. táblázat pedig a terheléses (stressz-) inkontinencia és a késztetéses (urge) inkontinencia legfontosabb jellemzőit mutatja be.